|
 Vendég: 34
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A finom szavak hova lettek?
A múlt sötét homályába vesztek?
Érintésed emlékemben őrzöm,
S reménykedem még ezen a földön.
Szép mosolyod már rég láttam,
Szemed sem csillog rég vidáman.
Annyi mindent mondanék még,
De lelkem most, úgy érzem, kiég.
Mikor dühösen kiabálsz,
Megfagy bennem a vágy.
Pedig csókolnálak inkább,
Hogy haragod szálljon tovább.
Mégsem tudok mozdulni,
A fájdalom az, mi megbénít.
Szavaid késként hatolnak szívembe,
S csak állok olyankor kővé dermedve.
Úgy érzem abban a percben,
Nincsen ennek tovább értelme.
Fáj, hogy látom fájdalmas Neked,
De hidd el, ettől én is szenvedek.
Pont azért szeretlek, aki vagy,
Nem érdekel, ami nem vagy.
Egyformák nem lehetünk,
Mert nem egymás klónjai vagyunk.
Ígértem, s ezt be is tartom,
De két személy kell a fronton.
Nekem biztos, hogy más nem kell,
Remélem, Te is pont így érzel. |
|
|
- március 26 2013 10:39:14
Kedves Érsékiség!
Nagyon szép versedhez gratulálok! Ha el tudjuk fogadni a másikat olyannak, amilyen, nagyon sok örömben és boldogságban lehet részünk egymás mellett igen sokáig!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
