|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Hittem, hogy szerethetsz,
S láss csodát,
veled elvegyülve néztük,
Az éjnek csillagát,
Majd kézen fogva lestük,
Az idõ hörgött, s csúszott,
Elébünk, mint rothadó tetem,
Mázsás kilóival,
Elébünk folyt.
Istennek hittem magam,
Mert tudtam velem vagy.
Hirtelen becéztem,
Hízelegtem arcodnak,
Volt benned élet,
Hûség is talán,
És szerelmet is találtam,
Míg hûl a vér,
Ereim falán.
Volt korbács és reszketõ idegen,
Lassan mozgó nyáj,
Mely eltûnt hirtelen,
És keresztes, ám vajúdó sereg,
Mind elébünk jött,
Meghajolt,
Majd sietve elment.
Fürdeni mentünk,
Az éj oly sovány,
Elbírja lelkünk,
A hamvas félhomályt,
Mit Luna, oly hûen kebelez,
Vesztére vagyunk itt,
Mi, Félistenek.
Aztán lassan mellém fekszel,
Megcsókolod ajkam,
Majd lassan, hogy érezzem,
Hasamra teszed fejed Kedvesem,
És némán álom hull szemedre,
Szíved, s lelked vigyázom Én, örökre.
2007.02.18. |
|
|
- január 27 2008 06:29:34
Szép volt a versed, hangulatos, csak az elején zavart az ismétlõdõ "Elébünk". |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. június 04. szerda,
Pünkösd, Bulcsú napja van.
Holnap Pünkösd, Fatime napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
