Öles érzések feszegetnek
s merengek,mint gyorsvonat
a megállóban...
Ölelést oldok szét keserûn
s ahogy benyomul agyamba a felejtés
magamat kerülöm hasztalan...
Zöldhasú hegyek rejtenek
tépett bokorarcok verõdnek vissza
fák engedik útjukra érett gyümölcsüket
s ahogy félve rálépek
levük szétfolyik,mint egy szív...
Szeretnék õszintén beszélni magammal
Maradni akarok...
s beállok
a fák közé egynek
a sorba...
denes - január 27 2008 05:56:20
Ezek az érzések nem a boldogságról és szerelemrõl szólnak. Attól sokkal fontosabbak, magányosak és önmarcangolóak. Érdekes képeket,kapcsolatokat alkalmaztál.
Maryam - január 27 2008 10:36:48
Érdekes hasonlattal indítasz, és viszed tovább a versedben. Egyedi szókapcsolatokat használsz, ez adja meg a versed ízét.
Maryam
sziszifusz - március 11 2008 00:02:35
Ircsikém! Bár ez az elsõ beküldött versed, és csak ketten írtak rá, Én így utólag leszek harmadik: MErt ez is hulla jó, mint a lehullott gyümölcsöd, amelyet félve eltaposol, mint egy szívet, ami szétfolyik.
