|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mint néma föld, fekszel ágyad ölében.
A feletted csüngő alkonyat hevében
Elpusztul bánatod.
Mint elveszett alkony, lelked lágy tűzében
Ragyogva látod halálod, s magányod szívében
Örömöd átragyog.
Hírvivő lettél világok között, s amikor elönt
A szenvedély, átöleli béklyód testedet,
S közben örök álmot becéz.
Ártatlan vadságod sárgítja képeidet a porladó falakon,
De már csak hagyod, hogy sebezze önmagát
Elképzelt életed.
Felüvölt belőled a végzet, s mosoly követi arcodon,
Ahogy meglátod végre, mi is az élet,
S már újra általad ragyog. |
|
|
- április 06 2013 21:35:25
Kedves Zsolt!
Gyönyörű a versed! Csodálatos minden sora! 
Szeretettel: Vali. |
- április 07 2013 15:32:17
szép sorok.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
