|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Anyám a sárga lámpafény fölött
már tudta él-e test a héj mögött,
s úgy óvakodta, mintha hajtaná
a meleget a kotlóstyúk alá,
telt idő múltán a tojás szakadt,
és előbújt jó tucat sárga nap,
a többi jött magától – rendje volt,
ahogy az ősi gond fölé hajolt,
és jöttek sorba, ingón, csöppeteg,
a citromsárga, apró pelyhesek,
a háznép szeme föléjük tapadt,
s csak bújtak anyjuk szárnyai alatt,
majd jött az udvar, és az volt a fő,
hogy kinn legyen, de ne bújjék elő,
majd vágott zöld, s kis csőrükben a mag
szaporázták, hogy tollasodjanak,
s az óvóhely, a fűzvessző karám,
az udvar legszebb-védett pontja tán,
fű nem nőtte, de mégsem volt kopár
a sárga bélű borítókosár,
s csak csipogtak a pisla gyönyörök
a kézzel fonott oltalom mögött,
az födte, nehogy rájuk csapjanak
az égi, meg földi madarak,
majd tollasodtak, mind-mind csirke lett,
kibarnulták az apró meleget,
s míg nőttek-fogytak, falta a világ
a zsenge pörkölt piros illatát. |
|
|
- április 08 2013 11:01:21
Mityka!
Nagyon szépet írtál régi emlékeidről!
Nálunk is volt ilyen kisgyermek koromban,
nagyon szerettem a kiscsibéket!
Gratulálok: Pircsi |
- április 08 2013 22:32:44
...minden versed olyan gyönyörűség, mint amikor a méz-sárga Nap, békésen lefolyik a hófehérre meszelt falról és ránk nevet....mesés!!
Szeretettel
szí |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
