|
 Vendég: 113
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Bár még nyirkos hajnalok
köd-nedves szaténját
húzza a táj magára,
s grafit felhők mögül kandikáló
Nap sugara erőtlen csókot szór,
álmomban a tavasz éteri pompája
káprázatát látom megelevenedni.
Nyíló barkák pelyhező bibéi bólogatnak,
langyos sóhajú szellő üde karjába húz.
A változás előtt fejet hajtó
zegzugos erdők mélye,
és berillben játszó mohák fövenye,
ébredező életek
pillogása némaságába borul.
Jég-birodalom fogságából szabadult
örökzöldek lombjaira
önvalójukkal szivárványszínt festő,
halk szavú madarak suttognak.
A hőn áhított megújulás hegedű-szólamán
fogant gyönyörűségük
ismét a szívekbe költözött.
2013. április 14. |
|
|
- április 15 2013 17:18:29
Csodálatos szép vers, tele szebbnél szebb hasonlatokkal, képekkel. Gyönyörű, mint a tavasz!
Szeretettel olvastam, gratulálok: Maria  |
- április 15 2013 20:02:15
Szépen fested le az örök megújulást. |
- április 16 2013 08:09:35
Káprázatosan szép képeket használsz.
Gratulálok: Eta. |
- április 16 2013 08:54:12
Örülök, hogy ismét nálam jártatok. Köszönöm a hozzászólásokat.  |
- április 16 2013 09:53:51
heaven kedves!
Briliáns sorok, köztük a sok illat bújik el, kár hogy az álom és a tavasz, egyszerre múlik el.
Tetszett.
Grt.  Sancho |
- április 16 2013 20:41:24
Tetszik nagyon! |
- április 18 2013 16:23:54
Kedves heaven!
Nagyon szépen festesz metafóráiddal. Felüdülés ide látogatni verseidhez:
József |
- április 18 2013 19:34:59
Köszönöm Satya, Márta, József. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
