|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Az egész dolgot valahogy kilestem,
a fésűt zizgő papírba tekertem,
s a telt kettőst a számhoz igazítva,
dalt dudorásztam a feszes papírra,
vagy sztaniol volt épp így közrefogva,
és ugyanúgy veszettül húzva-vonva,
a ritmus úgy szaladgált szét az arcon,
hogy öröme és slungja is kitartson,
a nagyvilágot semmi baj nem érte,
csak átszaladt a házunkon a béke,
végül apám jött, igazi darabbal,
nagy derűvel és öreg pillanattal,
a hangszerét víg-fáradt marka fogta,
átmelengetve tolta balra-jobbra,
s én leselődtem, mennyi daldarab van
a boldogságra pördült kézdarabban,
mi hol kinyílt, hol bezárult szorosra,
míg ujjai közt átcsúszott a kontra,
el-eltűnődöm, mi maradt belőle,
az emlék, meg a tüdőm levegője,
az én fésűm, meg apám muzsikája,
s a megőrizett pillanat csodája. |
|
|
- április 22 2013 13:50:58
Kedves Mityka!
Nagyon örülök, hogy a fésű-szájharmónikáról is verset írtál! Szerintem kevés gyermek volt, aki ezt annak idején nem próbálta ki. A felnőttek ezzel is próbálták lekötni a gyermekek figyelmét és idejét.
Aztán, tehetősebb családoknál volt tangóharmónika is, úgy érzem, versed második részében erről írsz, hiszen ami néha kinyílt, hol bezárult szorosra, az csakis a tangóharmónika lehet! S ha az oktalan gyermek odatette a kezét, bizony pórul járt!
Szeretettel olvastalak: Zsuzsa
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 02. péntek,
Petra napja van.
Holnap Helga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
