Mélyeket lélegzik a csend,
árnyak, fények játékosan vibrálnak.
Enyhe szellő lengedez,
a bimbók nyújtogatják nyakukat.
Az azúrkék égbolton bodorfelhők,
alattuk madarak szárnyalnak.
Fényekben fürdenek a kertek,
vidáman csörgedez a kis patak.
A füzek közt zsong a természet,
a tavi kis híd körül zenél a víz.
Ritmusosan dobog, lüktet az élet,
szárnyat bont a játékos szellő.
Vígan futkároz a zöld lombok közt,
melódiákat susog mosolyogva.
Radmila - április 24 2013 19:09:22
Nagyon szép ez a melódia, kedves Szomorúfűz!
Tőled csak elbűvölő költői kifejező eszközökhöz szoktam.
Szeretetel ölellek: Mila
Dellamama - április 24 2013 20:09:05
Drága Gitka!
Ismét elvarázsoltál csodás szép verseddel. Hallani véltem a melódiát.
Szeretettel olvastalak és küldöm baráti ölelésem: Maria
