Napkorong

Gondolom, mikor a Jóisten a hatodik napon
A Nőt megalkotta, túlórázott s mellette,
Ahogy nézegette a munkaasztalon
Egy Angyal megjelent és ezt kérdezte.

- Ó, mondd érdemes-e ennyi időt ráfordítani ?

- Tervem tönkretehetetlen papíron van!
Látod milyen gyönyörű és tökéletes.
Például a csókja mindenre gyógyír, a keze dolgos,
Ölelése elbágyaszt és kedves.

Az Angyal megérintette a Nőt, érezte finom bőre
puha lágyságát, a kényeskedő pajzánság
ott bujkált minden zegzugában.
Úgy látta a teremtmény sok mindenre képes.

- Netán gondolkodni is tud az édes ? - kérdezte.

- Nemcsak gondolkodni, hanem vele mindent meg lehet beszélni.
Néha ugyan perpatvart kavar - mondá a Jóisten, majd tovább folytatta nagyra becsült munkáját.

Az Angyal eközben végig simogatta az alkotást és a keze megállt a Nő arcán. Valami nyirkot, vizességet érzett ujja hegyén.

-Istenem, mi ez ?

- Ó, az nem víz - mosolygott a Jóisten - hanem könny ...
Tudod ezzel fejezi majd ki a vágyát, a fájdalmát.
Igazi igazgyöngy.
Ezen még a férfiak is csodálkozni fognak. Amikor Ámor nyila szíven találja szerelmes lesz és boldog !
Sőt mosolyogni fog mikor kiabálni kellene és énekelni mikor sírni.
Kacag majd mikor a férfi fájdalmat okoz neki és zokogás fogja fojtogatni mikor boldog.
Harcol azért aki az övé és nem szereti az igaztalanságot.
Nem fogadja el azt, hogy NEM, mert ő mindig jobbat tud.
Megvon a szájától minden falatot, hogy a szeretteinek adja, még
akkor is, ha neki már nem jut ... és önzetlenül szeret.

Örül, ha másnak gyereke születik vagy ha oltár elé vezetik.
Erős, mikor te azt hiszed, hogy már mindennek vége...elveszett.

De mégis lesz egy nagy hibája,
nem ismeri fel, nem tudja majd a valódi értékét.
Nem látja.

Eképpen magyarázott róla a Jóisten, az Angyalnak
még a szava is elállt.

Igen, a Nőt Isten akarata alkotta,
Írásomban én őt kiemelem,
Gyönyörűséges a termete, alkata,
Száját, csókjait szeretem ... szeretem.