Megteremtettem az Istent.
Galambokat etettem
a ronggyal, melyet viselt.
A galambok felszálltak mind.
Napfénybõl vitték a napfényt
távol északig.
Meghaltunk, de újból eljöttünk.
Ekhnáton után az Istent
meztelenül keressük.
Galambok, ne egyetek
a rongyból, mely már nincs!
Mostmár õszinték legyetek.
denes - január 28 2008 10:37:11
A galambok mindig õszinték, mert ösztönösek.Így születtek és így halnak meg.A távoli üzenet, mellyel valamit közölni akar a vers, számomra ismeretlen.
Maryam - január 28 2008 11:29:13
A versednek mély mondanivalója van, ami átvitt értelemben az emberekhez is szól. A galamb szimbólum, a béke és szeretet hírnöke, én így értelmezem.
Maryam
csdorka - január 28 2008 13:55:02
olvassátok el Nemes Nagy Ágnes "Ekhnáton jegyzeteibõl" c. versét! Ekhnáton volt az a fáraó, aki bevezette az egyistenhitet Egyiptomban. Talán ezzel könnyebb megérteni, amit a vers mond:)
