Minden csodás nap legyen a tiéd,
Mit is kívánhatok én még teneked,
Tanácsaim osztom mi bennem él,
Képzelődöm, s csókolom szívedet.
Ha búsulsz és szomorúság tör feléd,
A lelked mélye is keserű,
Mosoly nem ül szád szögletén,
Hagyjon el mindez, légy boldog, egyszerű.
Mikor elveszettnek érzed magad,
A reménytelenség veri ajtód,
Próbálj nyugodt lenni s szabad
Türelemmel legyen teli szakajtód.
Ha reád hálót vet a magány,
Mikor a szeretet hiányzik neked,
Szíved minden pitvarát tárd s talán
Az is megszeret, aki nem szeretett.
Mikor kételkedsz, hitetlenné válsz,
Nem hiszel semmiben, úttalan az utad,
Azt kívánom, higgy tovább, több örömöt láss,
És azt, hogy egyszer az eszedbe jussak.
Szíved fájdalmát már jól látom,
Árnyékolja arcod sugarát,
Mikor sírás gyötör, könnycsepp mos árkot,
Akkor kívánom legjobban lelked boldogságát.
Ha az elérzékenyülés átkarol,
Hátborzongatóan ébren tart az éj,
Lelki békédet kívánhatom,
Csókom küldöm, hogy boldogabban élj.
Ha érzed a boldogság elhagy,
Emléknek tűnik már a szerelem,
A múltba vész, köd lepi, elfagy,
Tűz olvassza ki, ezt kívánom neked.
Igen, igaz hitemre, kívánom neked,
Legyen új alkalom, halljál új szívdalt,
Boldogságban ringj, amíg lehet,
Úgy mit a múltban nyújthatott a hajnalcsillag.
S mikor mindezeket majd megkapod,
Boldogságot, hitet, türelmet, békét,
Örömöd, egészséged megtarthatod,
Akkor visszakapod életed értelmét.
Mindezeket nehogy feledésbe merítsd,
Hisz minden csakis Isten áldásával jöhet,
S add át másoknak ezt szíved szerint,
Kerüljön el téged a fájdalomtörek.
|
|
