Napkorong

Anyám, Neked még mindig
én vagyok a kisfiad,
bár az idő már eljárt felettem,
de oly jó hinni, és tudni azt,
Te szeretsz csak így engem...
Karjaidból elszállt az erő,
kezed érzem még, ahogy simogatsz,
ében hajadba fehér szálakat szőtt
az idő, mely melletted is elhaladt.
Cérnát sem fűzöl át már egyből
bármilyen pici tű fokán.
Utadon egyedül maradtál,
érthetetlenül túl korán...
Ifjúként szültél a világra,
köszönöm, hogy lehettem a gyermeked.
Esténként Te fektettél ágyba,
és énekelted a régi slágereket.
Csak ritkán láthatjuk egymást,
utunk két irányba tért.
Könnyes a szemem, még jó,
hogy most nem látsz,
sóvárgok szavaidért...
Bocsáss meg, anyám, ha várod
mindennap hívásomat,
Ígérem, hazatalálok,
leszek újból a kicsi fiad...

Hozzászólások

mse - május 04 2013 17:10:25
megható...szép vers

vali75 - május 04 2013 17:12:12
Kedves Barna!

Mindig is a kicsi fia maradsz...Meghatóan szép versedhez gratulálok!

Szeretettel: Vali.

Dellamama - május 04 2013 17:45:36
Így van Kedves Barna!
Az anyák szívében gyermekük nem tud felnőtté válni, marad a kicsi-fiuk.
Gratulálok versedhez: Maria

100szorszep - május 04 2013 23:24:50
Ígérem, hazatalálok,
leszek újból a kicsi fiad... - Aranyos befejezés!

gyongyszem555 - május 05 2013 05:34:56
Barna kedves!
Szép Anyák-Napi versedről az a dal jutott az eszembe, hogy:
"Kicsiny falum ott születtem én,
nincs ott gyertya nincs ott lámpafény,
házunk előtt vén eperfa áll,
engem anyám mindig hazavár"

"Amikor a kisfalunkba nyugovóra térnek,
anyám mondj el értem egy imát,
rendes ember én már nem leszek,
minden éjjel zülleni megyek,"

És egyszer csak a tékozló "kisfiú" haza talál.Egy anyának a gyermeke mindig a gyermeke marad, tegyen az bármit az életében.

Vagy Petőfi:
"Kis lak áll a nagy Duna mentében,
Óh, mi drága e lakocska nékem...
Bár maradtam volna benne végig,
de az embert vágyai vezérlik...
Ó, ha tudná mily nyomorban élek,
megszakadna szíve a szegénynek."

Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Ölellek: Évi