Szép arc, mosoly. Álom csupán.
Vágyni, mit oly kevesen mernek, megtenni
félelem nélkül,
életet lehelni a sötétbe.
Órák és percek rohannak tova
szûntelen.
Hallani a múló pillanatokat.
Odakinn fényesen ragyog csöndes tó
felszíne, millió csillag játszadoz gondtalan.
Menta, zsálya, szegfû bódító illata lengi be kicsiny ház szobáit.
Kertre nyíló ablak enged hûvös szellõt szökellni
fürtök között, vidáman táncol
zöldellõ virágok levelei alatt, titkon lesi léptek nyomát.
Szép arc, mosoly. Egy álom volt.
Vágyott, mit oly kevesen mertek.
Idõ nincs már,
értelmét vesztett évek éledtek fel
törékeny tekintetben,
élni, élni, élni.
Reménykedni töretlen egy másik jövõben,
újra otthont teremteni valahol, valamikor.
Életet lehelni a sötétbe ...
