|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
I.
A csonka csend körbefon, beszõve,
S néha õrjítõ, hogy hangja hangtalan,
Mindenhol elér, s fülembe szótalan
A szavak néma lüktetõ üteme,
Törött múlt jelen, széthullott a teste,
Vak szemem, kitágulva céltalan
A mélybe néz, s nem érzi: hontalan.
Belém szúr csavargó vén keze,
Magába fojt, s léte olykor szûnne,
De újra célt talál testemben pontosan.
A lelkem csak hiszem, hogy gondtalan,
Börönbe zár, s rákényszerít a lecke,
Mit kimért a sors, s tajtékos mersze
Üt, s bõrömön érzõdik a csend szaga.
II.
Küzdve hordom a tûrhetetlent még ma,
Csüng rajtam, mint a szeretõ gyermek
Anyja szerelmén, s szinte telhetetlen
Rám telepszik önzõn, mert nem tudja,
Hogy csak enyém a bûvös karizma,
A dermesztõ hideg éji végtelen.
Ölelõ vágya hosszú, féktelen,
Mint táncot járó fény, megtört prizma,
Szórt testemen tükörként verõdik vissza,
Ezer apróként látszom, s fesztelen
Nevet rajtam borzolt idegzetem.
Jár bennem, körbe, csigavonalban,
Tekereg, fojt rettegett hatalma,
De néha tûnni látszik csendesen.
folyt.köv |
|
|
- január 28 2008 20:17:38
Kedves Joli!
Bár így is szép és nagyon tetszik,
de tördeld nyugodtan 4-4-3-3-as versszakokba!
- Hatásosabb!
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- január 28 2008 21:47:26
Köszi Louis. |
- január 29 2008 09:41:54
Érdekes a vers, jók a szóképek, de Lajosnak igaza van, rossz helyen törnek a sorok és az olvasónak minduntalan vissza kell térnie, az elõzõ sorhoz. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 01. hétfő,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
