Dellamama - május 14 2013 14:45:38
Évikém!
Általában nem a társadalmi problémákról írsz, ezért most nagyon figyelmesen újra elolvastam a versedet.
Amennyiben már személyesen is érint, hogy elmennek a fiatal családtagok külföldre, csak együtt tudok érezni Veled. Az én családom jó része, már évek óta külföldön él a megélhetésüket csak ott tudják biztosnak.
Gratulálok versedhez: Maria
100szorszep - május 14 2013 16:32:44
Szomorú vagyok, nekem is munkanélküli a gyermekem,
ezért rettegek!!!! Kata
gyongyszem555 - május 14 2013 18:03:09
Marikám! Úgy általánosságban írtam erről a problémáról, az én családomat - gyermekeimet - még nem érinti, de az unokáimért aggódom. Mire elvégzik a főiskolát biztos, hogy külföldre kényszerülnek ahogy nő hazánkban a munkanélküliség. Az egyik 17 éves unokám már most úgy gondolja, hogy ő külföldre fog menni dolgozni, tanulmányi kiránduláson vettek részt Londonban és meglepődött azon, hogy ott "könnyebb" az élet. Két tannyelvű gimibe jár, szereti az idegennyelveket, azzal biztos, hogy nem lesz gond szerencsére a tanulmányi eredménye is olyan, hogy lesz esélye neki megfelelő munkát keresnie és találnia. Természetesen a lányom már előre aggódik - hiszen milyen egy édesanya -, hogy egy szem lánygyermeke, majd külön él tőlük. Mivel írod, hogy a családod jó része külföldön él, akkor át tudod érezni ennek a jelentőségét. Természetesen az lenne a legjobb mindenkinek, ha nem kellene "hazát cserélni".
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi
gyongyszem555 - május 14 2013 18:05:35
Kedves Katica, megértem ezt a problémát és együtt érzek Veled.
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Igen aktuális a téma, amiről írsz ebben a versedben!
Sajnos, akár diplomával, akár diploma nélkül (egyéb szakmával) a kézben sok fiatal elhagyni kényszerül a hazáját, hogy másutt megtalálhassa a számítását és a biztos megélhetést.
És én azt mondom, nem kívánnak többet, mint amit mi is magunknak kívántunk akkor, amikor fiatalon elkezdtük a nagybetűs életünket. Csak most sokkal nehezebb, mint 30-40 évvel ezelőtt!
Én is nagyon aggódtam, amikor Niki lányom másodszorra is elment a téli szezonban dolgozni Dél-Tirolba. Alig láttam egy évben néhányszor, mert amikor hazajött, utána a Balatonon dolgozott. Hozzá kellett szoknom ahhoz, hogy ritkán láthatom.
Most meg Suttgartban van - lassan már egy hónapja - a barátja után ment, hogy egy helyen dolgozhassanak.
Nem tudom, mikor fogom látni! Néha telefonon beszélünk.
Szeretettel: Zsuzsa
szomorufuz - május 15 2013 19:14:30
Kedves Évike!
Megható sorok. Sajnos, ez a mai társadalmi kép, a szomorú valóság.
Szeretettel olvastalak Ölellek - Szfűz.
gyongyszem555 - május 16 2013 18:14:00
Drága Zsuzsikám!
Emlékszem, amikor írtad a verseidet arról, amikor leánykád külföldre kényszerült dolgozni, olvastam verseidet akkor is, amikor arról írtál, hogy mennyire aggódsz érte, valamint a haza érkezés örömteli pillanatairól is olvastam Tőled.Tudod, én mindig arra biztattam a gyermekeimet, hogy tanuljanak, hogy legyen diplomájuk, szakmájuk, szerencsére a gyermekeim itthon tudnak dolgozni, de az unokáim már biztos, hogy nem. Felgyorsult világ ez Zsuzsikám, (és sajnos szomorú) nekünk még biztos helyünk volt az "átkosban". Köszönöm szépen, hogy olvastál, véleményeztél és megosztottad tapasztalataidat.
Szeretettel: Évi.
gyongyszem555 - május 16 2013 18:14:55
Kedves Margitkám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál.
