|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A kék fehér lett, a fehér szürkévé fakult,
Mély álom ragadott hosszú-hosszú útra el.
Világszínes világom színtelenné vakult,
S csak képzelt szín táncolt velem képzelt derűvel.
Széthulló kirakósként végzetek törtek szét,
A harmónia szirmait eső mosta el,
Megannyi sors: síró sóhajjal aludni tért,
Fölöttük most csak a megbántott csend énekel,
Nincs remény. Akartam, ámde akarni kevés:
Helyrehozni a naivan köszörült hibát.
Magas égről, ugye, fájóbb a porba esés,
Zuhanni alá gyötrelmes kudarc fokán át.
A vérző seb mély, akár a végtelen álom
Tompa álmába zárt édes feledés-lakat,
Ködlő szemekkel a célt alig-alig látom,
Nincs gyógyír a tört szívre, és nincsen bocsánat.
Álom... álom... álom...
...ébredj, ébredj fel! Nincs vége,
Még dobog benned erő, kitartás és akarat,
Véredben zúgó viharodra köszön még béke,
Hited ledönti az elmédre szoruló falat,
Lélegzeted főnixként feltámadó fergeteg,
Te vagy az erő, csak tárd ki szemed, tárd fel szíved!
Ott benn ég csillagtűzzel a fény, s nincs oly rengeteg
Sötét, mi végleg kioltaná ragyogó színed.
Darabról darabra építsd az út kövezetét,
S tiszta, egyenes ösvény lesz a megcsavart jövő,
Tárd ki szemed, tárd fel szíved, írd az igaz mesét:
Lesz még világod hamvából újra csillagszövő! |
|
|
- május 20 2013 09:47:37
Látni a remény a soraidban, szeretettel olvastalak:Gizi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
