|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Magamra húzom napnyugta takaróm
A csillagok nyugalmával ábrándozom
Képzelet ajtómon bárhová belépek
A gondolat szabad, szárnyalok, nem félek
Felhőkig szállhatok, nincs csillaghatár
Tenger öblébe vihet egy álom-madár
Ismét utazni hív az este, a peronon állok
Nem jön álom-vonatom hiába várom
Előveszem hát fekete tollamat
és elsírom vele napi bánatomat. |
|
|
- május 17 2013 14:05:28
Szépen sírtad el, kedves Mária... |
- május 17 2013 19:13:17
Kedves Dellamama!
Nagyon szép a versed.
Szeretettel olvastam: Szofi |
- május 17 2013 20:32:05
Kedves Dellamama!Van ,amikor én sem tudok aludni,és csak forgolódom az ágyamban,és várom,hogy álom merüljön a szememre!
Ez bizony a magányosság teszi az emberrel,mert minden gondolata kedvese után epekedik, és az idő múlásán!Szeretettel olvastam versedet! Szeretettel:Ferenc... |
- május 18 2013 11:13:03
Marikám kedves! Micsoda megszemélyesítések! Nálam a peron az erkély, "fekete tollat" én ritkán használok, inkább megpróbálom a szürkét, de onnan is tovább robogok hamar a világos színek felé.
Szeretettel olvastam nagyon jó versedet.
Gratulálok, Évi.  |
- május 18 2013 17:58:01
Nagyon szép verset írtál, kedves Maria. Szeretettel olvastam:
Zsike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
