|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hajnal volt. Még harmatcseppek megszülető lágysága
ringatta a földet nyugodt álmában.
Éber valóságként voltam ott.
Egyszerre láttam álmomat, az álmodót,
S az egyetlen csodát, ami teret ad minden életnek,
S közben újra a csend dalolt.
Aztán megszületett újra az illúzió,
Miközben szememre bánat ült, s az idő,
Mely újra értelmet kapott, eljátszott velem,
Ahogy túllépve az örök végtelent,
Eltépte a hazatérés mélységét, majd koronáját
magára öltve, királyként ölt meg.
Megfogant Isten bennem, megfogantam újra.
Az újjászületés véres csatájában kerültem a Hídra,
Ahol jártam már az élet előtt.
Fájdalom, félelem volt csak,
Halott, hervadó bánat.
Aztán szóltam Istenhez, és az elmúló világnak;
Mi lesz veled, ó csillagos ég?
Hogyan hagyhatom el virágzó rétek illatát,
Amivel áldottá tetted lelkemet,
S gyümölcsök zamatát hogy feledhetem?
Mondd, hogyan engedjem,
Amikor ölelő vadságod húz magába?
Kérlek, mondd el nekem …
|
|
|
- május 28 2013 07:39:18
Érdekes, filozofikus versedhez szívből gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
