Lóháton száguldok,
izzad a ló és én is izzadok,
húsomba a kantár véresen belevág,
hajam a szél tépi át.
Combom a ló testét görcsösen szorítja,
csizmám mélyen váj az oldalába.
Õ is véghetetlenül fáradt,
de megfeszített izmokkal vágtat,
fekete sörénye vadul arcomba vág,
tudatunk és testünk rég eggyé vált.
Elszánt tekintetünk elõre néz,
talán még ma elérjük a célt.
