|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
III.
Gubbasztasz letûnt lényemben, mint rojtos,
Tekergõ gombolyag, oldhatatlanul
Epedsz mély gödreim után, s gurulsz
Szívembe ércsatornákon, s foltos
Üledéket hagysz magad után, gondos
Kegyedre meddõ életem rászorul,
Haragszom néha rád konokul,
De most léted szükséges és fontos,
Hisz nyugtató, s rezdülése oldott.
Kemény rugója pengve kondul.
Izzasztasz, remegtetsz, hisz így pusztul
Az átkos régi kor. Letéped a gondot.
A szilánkos repesz bábozottan kiold,
S a fekélyes seb olvasztottan puhul.
IV.
Sirám már nem hagyja el a szám,
Nem harcolok, de feszült az álmom.
Te kísértél végig vesztõ utamon,
Karddal magam sebeztem, s nem volt ki szán,
S lényem terül a valóság teraszán.
Vesztes lettem, magam vesztese, s látom
Magam garatban, szemenként darálom
Széttört testemet. S az én üresre vált.
Nem érint a kegy, kongó hordó már
A lélek öble, mi átvarázsolt,
S átölelt annyi szívet, nem gázolt
Oktalanul, s nem indított csatát.
Csak önmagamba rúgott paták
Nyomát hordom, s a csendes õszi halált.
folyt.köv |
|
|
- január 29 2008 19:19:46
Már látom, hogy a te szonettjeidnek is, valami megmagyarázhatatlan "varázsa" van!
Még...még...még!
Tisztelettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- január 29 2008 20:52:23
Merci beaucoup Louis ! |
- január 30 2008 12:46:07
Én azt hittem,hogy nem szeretem a szonettet.Nekem túl kötött a forma....A tiéd mégis tetszik. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
