Nyár van, piciny fürdőruhában
égetem magam a napon
látlak, a tündöklő világban
nézz meg jól, én itt vagyok!
És ha lesben áll egy férfi
melleimet nézi
önfeledten és azt kéri
hajajaj!
Valahol közép tájon,
lehet, hogy pofán vágom,
mit képzel rólam én miért vagyok?
Szerényen, s nagyon halkan,
bocs' hölgyem, ezt miért kaptam?
Mit képzel rólam, önért halok!
Vártam, este a kis szobámban,
éreztem, hogy el fog jönni,
örül a szívem, rátaláltam,
nemigen fog elköszönni.
Ha rám hajol olyan szép, kedves,
kérem, hogy most szeress,
lágyan ölel, oly' jó,
megható!
Valahol közép tájon,
vágyom, hogy rám találjon,
tudja már rólam, hogy milyen vagyok,
szerelmes szíve dobban,
oly' csodás és lángra lobban,
tudd meg, most kedves, hogy érted halok!
Dellamama - június 04 2013 06:25:26
Évikém!
A Neoton ihlette a versedet, vagy a vershez választottad a zenét nem tudom, de kitűnik, hogy "valahol közép tájon" rendesen "pofán vágott" és "lángra lobban"-t a szerelem.
Gratulálok, teszik: Maria :
gyongyszem555 - június 04 2013 07:00:22
Imádom a humorodat Marikám! Az úgy kezdődött, hogy hallgattam a Neoton dalát, közben kimentem az erkélyre és pofán vágott a hideg, - mert tavaj ilyenkor már szenvedtem, emlékszel a hőségtől - és elképzeltem a szerelmet, amikor lángra lobban, tök mindegy, hogy hideg van vagy meleg.
