Ne őrizd magadban szíved titkát,
Mondd el nekem, hogy érezzem,
Mosolyod bájos, vajon mit lát,
Csendesen súgd, ne halld még te sem.
Szívem hallgatja, nem a fülem,
A ház most oly végtelen csendes,
S az éj olyan mély, neked üzen,
Ó lelkem bársonya ... de szerelmes.
Madarak fészkét fátyolozza álmom,
Szerelmem, ne őrizd tovább titkodat,
Bátortalan mosolyod, miért látom,
Tárd szíved, könnyed lopva hírt hozhat.
Mert hiába rejted, titkolod ám
A kipirult, rózsás fájdalom mögött,
Nyisd ki szíved, mondd csak tovább,
S én megmutatom néked a gyönyört. |
|
