Ne várj rám, mert nem jövök,
sirass egyszer el,
álmot én már nem szövök,
kérlek, feledj el!
Voltam egykor szép, vidám,
értetted szavam,
nem tudtam, mi vár majd rám
ittam szavadat
Szólt dalom, Te tudtad azt
érted létezem
bársonyból szőtt alkonyat
ma már nincs velem.
Nem kutatom lényed én
elfáradt szívem,
elköszönök könnyedén
elfogyott hitem
Könnyedén? Csak én tudom,
mi a fájdalom,
Te boldog légy utadon,
ez az én dalom.
Ne várj rám,még nem tudom
hová tartok én,
hozzád vissza nem jutok,
hideg vagyok rég.
Nem lesz már több pillanat
csak a zord idő,
fagyott lelkem, nincs szavam,
s virág, meg kinő.
Ne várj rám, mert nem jövök,
ne is ints felém
talán egyszer felnövök,
légy velem remény.
De még újra szép lehet?!
Elfeledlek én
más ontja a fényt Neked,
szerettelek rég.
Dellamama - június 06 2013 19:21:24
Évikém!
Nagyon szép, de szomorú vers. Ismerve Darvas előadásában a mellékelt dalt, duplán megérintett szépséges versed!
Nagyon tetszik, gratulálok: Maria
gyongyszem555 - június 07 2013 04:42:14
Köszönöm szépen Marikám, hogy olvastál.
