Mondottam a múló idõnek, hogy - Állj!
De õ, oly harsányan felkacagott,
Míg húzta a folyó évek rovását;
S így azok mind, rendre csak otthagyott.
"- Gondolkodj csak el! Hogy ki kegyeltje vagy;
Ki szeret, s gondoz törékeny lényedet?
Vagy tán, számûzött végleg részedre az,
Ki, eme bogos voltodat fényre vet?"
...Immár négyszer tíz, mit keresztbe hág,
Oly alattomban, a múló télidõm;
Bár lehet, hogy éltem dele volt e nyár,
S úgy érzem, négy-ikszem, lezárt Múlt-idõm!
Negyven tél, s köröttem az idõ megfagyott,
De új nyaram született, s kéjes hajnalok!
20070928
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
