Mint féltve őrzött bolthajtásos pince mélyén
tölgyfahordó rejtekén a bor nemessé ért
s az öblös pohárban mély tüzű nedű csillan
Csodálja az értő szemű sommelier,
átcikázik a félt érzelem ott a szívben
valljuk be ez már egy majdnem szerelem.
Ember kell hozzá olyan gyengéd Suttogó!
Aki megélt legalább annyit mint a gyámolított.
Egy értő szó a fülbe értem igen,gyanítom,
és nincs félő rianás,feloldozott.
Most épp csak sorsom bízom rád
s sorsod kérem érte
vigyázva vigyázzuk egymást
Kérlek
