Ahogy reggel néztem az õszirózsák
Lucskos, sáros szirmait,
Már tudtam, hogy az éjjel
Az õsz hagyta itt nyomait.
Hûvös esõ áztatta
A virágokat, bokrokat,
Szél tépázta, letördelte
A fákról az ágakat.
S oly észrevétlen, sárgás
Színt öltöttek a levelek,
A gyönge napfény nem ragyogta
Túl az õszi felleget.
Csodálkoztam, hiszen tegnap
Még tûzött a napsugár,
Az elmúlt éjjel lett volna
A nyár s az õsz közt a határ?
Így lehetett, s ma míg a nap
Álomba ringatta magát,
Az est lágyan terítette
A tájra ködfátyolát.
S egyre hûvösebb lett.
A holdfénynél láttam még,
Hogy futó felhõkkel van tele
A tegnapi tiszta ég.
kormi37 - január 30 2008 10:18:43
Gyöngyörû lett a versed Zsuzsi tetszik nagyon. Szeretettel:Kormi
Maryam - január 30 2008 17:51:06
Nagyon szép lett, gratulálok.
Maryam
gondola - január 30 2008 18:40:27
Gyönyörû képeket nyújtottál át nekünk!
Babian - január 30 2008 22:11:28
Látod a természet is ugyanolyan változatos mint a lelkünk!
Ez az elemi erõk természete, és mi általuk élünk!!!Gondolkodásra késztet.Szép a versed.Szeretettel Babian
