Egy lettél a sok közül,
Aki a hétköznapokba menekül,
Aki csak rámköszön, és hogyvagyol,
De emlékem belepte a por.
Messze vannak az édes percek,
Messze a baráti ölelések,
Egy vagyok már a sok közül,
Aki még sompolyog emléked körül,
Aki nehezen értette meg,
Hogy az elmúlás
A szerelem felett is ott lebeg,
Aki harcolt azért, amiért nem lehet;
Nem gyõztem le a középszerûséget.
(Egy vagy már a sok közül,
Aki csak kering jármában körös