|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Gyöngykönnyeim szárítgatom,
melyben nem fénylenek gyöngyök
éveidet számold, hagyom,
hozzád már többé nem jövök!
Elviszem az emlékemet
és a megmaradt gyöngyszemet,
mért' nem jövök, nem kérdezed,
oly' mindegy, velem, nélkülem.
Hogyha fáj a rohadt élet,
tűnjek pokol fenekére,
ne gondold, hogy én még félek,
legyen másnak szerencséje!
Elfáradtam, nem kell tovább,
hiszen nem érdekel semmi,
izzik agyam, hogy ha látnád,
gyöngyszem szeretnék én lenni!
Agyam mélyén őrületnek
egy kis vörös lángja lobban
borús, sötét felhők jönnek,
gyöngyszem hallom, földre koppan!
Széttaposom, ez se, legyen!
Szűnjön meg a fény,s a létem!
Nem hull már a könnyem többé,
gyöngyszemek nincsenek, fény sem! |
|
|
- július 16 2013 05:53:48
Az élet olykor fájhat, gyöngy könnyeink szétgurulnak.
Évikém!
Nem megszokott Tőled ez a kesergés.
A versed tetszik, de remélem fikció.
Szeretettel olvastam és gratulálok: Maria  |
- július 16 2013 06:17:11
Kedves Marikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, valós alapokat sem nélkülöző, rossz hangulatban írt szösszenet. Tudod, én így rángatom ki magam egy hangulatból. Tudom, hogy tőlem nem ez a megszokott, hiszen ez nem "varikás".
Szeretettel: Évi |
- július 20 2013 13:50:40
Évike Kedves!
A könnyek felszáradnak, és mint gyöngyszemek messze gurulnak.
Mint mindig - nagy szeretettel olvastalak.
Ölellek - Szfűz |
- július 20 2013 17:54:13
Drága Évikém!
Nagyon fájdalmas, de szép a versed.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 17. csütörtök,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
