Fess vagyok és fiatal
Nem rémit meg a bikaviadal
A harc után úgyis enyém lesz a diadal
Az életben a maximumot nyújtom
A hibák megoldását nem nyújtom
Hogy mi az életfeladatom? Nem toom.
Talán a szegények segítése
Nem tudom én se
Adok pár jó tanácsot, lehet egy kicsit késve
Ha szegény vagy menj el dolgozni
Ne pedig az aluljáróba koldulni
Próbálj a jó emberekhez fordulni
Küzdj, meg azért ami jár
Az életért igazán nem nagy ár
Egy elrontott emberért elég nagy kár
A sebeknél jobban fájnak, a szavak
A szemedbe köpött savak
Csak küzdeni kell és leomlanak a falak
Rád gondoltam, amikor ezeket a sorokat írtam
Az élet csapásait fogd fel pozitívan
Nincs semmi elveszve, csak azért mer a sorsod el lett cseszve
Eljön még a tavasz, szevasz tél, szevasz
Vigyázz elmúlik az idõ és meghalsz
Egy megfelelõ pillanatot nehogy elszalassz
Azt csináld, amihez értesz
Így talán valahogy megélhetsz
Az isten templomába még betérhetsz
Fogadd meg a szavam
Fogj fel mindent pozitívan
Akkor is, ha hatalmas nagy baj van
Ha a barátaid otthagynak a bajban
Mert a fülük mögött vaj van
A füledbe súgom halkan
Gondolj szépet, szeress mindenkit
Nagyon nagyon sokat ér a hit
Most és itt!
denes - január 31 2008 11:23:59
Kedves Raf, tulajdonképpen egyet értünk a versben megfogalmazottakkal.
A kifogás a formára vonatkozik, hiszen tartozunk annyival, hogy ide nem engedjük be a "szleng" nyelvet.(pl. toom)
Megjegyzés:utolsó szakasz elsõ sor "bajban", javítva szerkesztõ által, durva szóhasználat miatt.
Babian - január 31 2008 13:19:17
Kedves Raf! A versed mondanivalója szuper!! Kicsengése számora
vidámsággal jó érzéssel töltött fel.Nagyon tetszett! Örülök! Üdv.Babian
