Az ajtóban álltál
lehet nem is rám vártál..
Lassan elmerült a mocsárban a két szem borostyán
elidõztem kicsit a több napos borostán.
Tettem egy lépést,csak úgy félszegen,
hogy arcod végre megérinthesse a kezem.
Ez a parázzsal izzó áramütés lángja
minden pici sejtemet átjárta
Elveszett aztán minden értelem,
nem érdekelt már mi is lesz velem
Csak a pillanatnak éltem
hagytam vigyen a vérem
csak egy érintés, semmi más
mindketten léptünk tovább.
denes - január 31 2008 11:39:02
Ez érdekes, mármint a benne feszülõ ellentét és mint a gyorsvonat, megállt és ment is tovább.Az élet emlékezetes mozzanatai.
