|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
NEM SIRATOM
Nem siratom az idő múlását,
hiszen még dalra fakaszt a nyár,
s a fénytől átszőtt ligeterdőben
hanyagul nótáz minden madár.
Álmot kergető hajnali szellő
hátán éledő reményvirág –
halállal szent háborúra kelve –
bátorságosan bontja szirmát.
Oly könnyű lenne megadni magam,
hisz minden perc egy piciny halál,
de a nyugtalan lélek fegyvert fog,
s új dallal uralkodik magán.
Eljön az ősz majd komor felhőkkel,
s kopasz fák szelleme riogat,
csendbe halkul az erdők kórusa,
s reám már vár egy aranyfogat.
S útra kelünk a tágas napfénybe,
midőn széthull minden gyalogút,
s ahogy lefoszlik a test börtöne, –
szellemem örök Atyámhoz jut.
bZs |
|
|
- augusztus 04 2013 11:28:54
Nagyon szép a versed!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi  |
- augusztus 04 2013 11:32:47
Köszönöm Évike |
- augusztus 04 2013 13:58:32
Az aranyfogatot hagyd a legvégére !
Szép, kifejező versedhez gratulálok.
Örömmel olvastalak itt is.
Puszillak, Joli |
- augusztus 06 2013 16:02:42
Szépséges vers. Gratulálok - szeretettel - Szfűz |
- augusztus 17 2013 09:31:10
Örülök,hogy újra itt vagy!
És még sokáig hozd a szebbnél szebb verseidet! |
- augusztus 23 2013 16:05:02
Gyönyörű a gondolat, hogy epizódszereplői vagyunk egy Alkotónak, aki megteremtette a díszletet is. Ez a körülöttünk elterülő világ. Itt mindenki megjelenik és aztán elmegy. Ki ki ahonnan jött. Aki főszereplő, az aranyfogattal, de egyszer mindenkinek eljön az utolsó felvonás. |
- augusztus 28 2013 08:56:45
Szép vers, köteted pedig egészében ilyen verseket tartalmaz - tematikai gazdagsággal!
él még a címed? |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
