|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Egyszer volt, hol nem volt, mint a mesében,
egy kis csoport rám talált oly' szerényen,
megtalálták szívem érző fonalát
belém kapaszkodtak fájdalmuk gyanánt.
Azt mondták, szeretünk, barátok leszünk,
nyújtod kezed felénk, nem fájhat fejünk,
én naivan, de még mennyire nagyon
adtam magamból, hittem visszakapom
majd egyszer, de ha nem, nem számít,
önzetlen szeretet dolgozott, mint vágy itt
lelkemben, szívemből szerettem őket
de most érzem vérzek, szívemen lőtt seb.
Ármány és fondorlat, belém kis tőrt szúrtak,
gyógyítom sebeim, tudom majd elmúlnak a
fájdalmak, kígyóknak marása hideg,
nem kell e barátság, mely deres, s rideg.
Egyszer volt, hol nem volt mint a mesében,
feledek mindenkit halkan, csendben, szépen
nem válok olyanná mint Ők, csak azért,
hogy szeressenek, tőlem ez távol áll, ha
értenék, hogy miről beszélek. |
|
|
- augusztus 13 2013 10:29:40
Évikém!
Csak pár percre ugrottam be, de olvasom elkeseredett soraidat. Csalódás és szomorúság, megbántottság sejlik versedből.. Érzékeny lélek vagy, ezért tudnak megsebezni.
Légy kicsit "keményebb" és ne vegyél mindent a szívedre.
Szeretettel olvastam versedet: Maria  |
- augusztus 13 2013 11:03:24
Igen, kedves Marikám, igazad van, roppant érzékeny lélek vagyok, de azt hiszem, hogy "keménységről" szó sem lehet, nem tudok olyan lenni, akiről hipp-hopp lepereg minden sérelem. Azt hiszem, hogy nekem ahhoz újjá kellene születnem, más géneket örökölve.
Köszi, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
- augusztus 14 2013 10:08:28
Kedves Évike!
Sajnálom, ha úgy érzed, hogy annak a bizonyos "csoportnak", akik rád találtak, köszönheted a sebeidet!
Talán azért nem kell mindenkit feledned, csak azt próbáld elfeledni, aki belegázolt a lelkivilágodba. Nekem csak annyi a bűnöm, ha lehet azt mondani, hogy szinte sem nem írok, sem nem olvasok, mert sok a dolgom mostanában. De ha olvasok is, úgy érzem, mindenki olyan szépen és jól ír, hogy én már nem tudok senkinek sem a nyomába érni.
Nem szabad önmagunkat feladni - semmiképp sem -, hogy ezáltal másoknak tetsszünk és elfogadjanak. Inkább ne legyenek barátaink!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 14 2013 11:18:12
Drága Zsuzsikám!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastál, maximálisan egyetértek Veled:
"Nem szabad önmagunkat feladni - semmiképp sem -, hogy ezáltal másoknak tetsszünk és elfogadjanak. Inkább ne legyenek barátaink!"
Igen, csak a baj, hogy akit az ember a barátjának hisz, mert miért is ne hinne, abban csalódik az nagyon kellemetlen. No de ez mindig utólag derül ki (sajnos) tényleg az a legjobb, ha az ember elhatárolja magát mindenkitől, nincsenek barátai, akkor biztos, hogy nem csalódik. No de az érző emberi lények nem tudnak élni érzelmek, szeretet nélkül. Ez egy ördögi kör.
No de azért nem annyira rossz a helyzet, van versemben egy kis fikció is, vagy inkább úgy fogalmazok, hogy egy kis túlzás. Ezt a versemet egy hirtelen rossz hangulat szülte, de van valóságtartalma.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és megosztottad gondolataidat.
Szeretettel: Évi |
- augusztus 15 2013 17:41:56
Évike Drága!
Sokszor megbántanak bennünket - a csalódás kegyetlenül fáj, de mégis tovább kell lépnünk - emelt fővel - ha vérzik is a szívünk.
Szeretettel ölellek - Szfűz |
- augusztus 27 2013 22:22:46
Köszönöm szépen kedves Margitka, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
