Napkorong

Verführer

Gewartet habe ich vor vielen Türen,
In manches Mädchenohr mein Lied gesungen,
Viel schöne Frauen sucht ich zu verführen,
Bei der und jener ist es mir gelungen.

Und immer, wenn ein Mund sich mir ergab,
Und immer, wenn die Gier Erfüllung fand,
Sank eine selige Phantasie ins Grab,
Hielt ich nur Fleisch in der enttäuschten Hand.

Der Kuss, um den ich innigst mich bemühte,
Die Nacht, um die ich lang voll Glut geworben,
Ward endlich mein — und war gebrochene Blüte,
Der Duft war hin, das Beste war verdorben.

Von manchem Lager stand ich auf voll Leid,
Und jede Sättigung ward Überdruss;
Ich sehnte glühend fort mich vom Genuss
Nach Traum, nach Sehnsucht und nach Einsamkeit.

O Fluch, dass kein Besitz mich kann beglücken,
dass jede Wirklichkeit den Traum vernichtet,
Den ich von ihr im Werben mir gedichtet
Und der so selig klang, so voll Entzücken!

Nach neuen Blumen zögernd greift die Hand,
Zu neuer Werbung stimm ich mein Gedicht ...
Wehr dich, du schöne Frau, straff dein Gewand!
Entzücke, quäle — doch erhör mich nicht!
_________________________________________

A csábító

Volt számos ajtó, melynél várakoztam,
daloltam olykor kényes lányfülekbe,
sok szépasszonynál csábításba fogtam,
hol itt, hol ott találtam sikerekre.

De bármikor, ha nyílt egy száj puhán,
ha vágyam végre már beteljesült,
megcsalt kezemben hús maradt csupán,
s egy eszménykép a sírban elmerült.

A csók, amelyre lelkem annyit vágyott,
az éj, miért oly hosszasan tüzeltem,
enyém lett végül, ám a kis virágot
letörve, illatát én tönkretettem.

És távozáskor csalódás kísért,
csömörre váltott minden élvezet,
magányosságot, álmot, élveket
kitépni vágytam szívemből ezért.

Mert átok sújt, ha nincs, mi üdvöt adjon,
ha álmom zúzza szét minden valóság,
de versben szólni róla csupa jóság,
elbűvölően boldog, csengő hangon.

Ha új virág – adom a tétovát,
de mégis bókra hangolom dalom…
Vigyázz, te szép nő, kösd meg jól ruhád,
ha bájolsz is – ne higgy nekem nagyon!
_________________________________