|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A lányaim – felnőttek, asszonyok,
tanácsokat már rég nem adok nékik,
az életüket családjukkal élik,
én meg kiszolgált apuka vagyok.
Az esti mese volt naponta program,
a játszótéren a felügyelet,
s bíztattam őket: szerepeljetek!
Minden szülőin jegyzeteltem, voltam.
Kirándulások, vadgesztenye-túrák,
szánkózás télen, nyáron vízközel,
edzésre őket én kísértem el,
az úszást így időben megtanulták.
Ez már a múlt, kiröppent mind a három,
dolgoznak, élnek, másutt otthonuk,
s hogy üzenetük, hívásuk befut,
azt mindig várom, reménykedve várom.
Bár jól tudom, hogy különélnek régen,
a hátamon már nincsen „Gyía-ló!”,
de szívem nékik most is kiadó,
és készen állok, segítségre készen.
Apának lenni csodálatos érzés,
bármekkorák is már a gyerekek,
mikor érnek rám, mikor mehetek,
csak ez a fő, a mindenkori kérdés…
______________________________ |
|
|
- augusztus 28 2013 06:39:46
Kedves Dávid!
Jó volt olvasni a nyugalomról, harmóniáról szóló versedet, szinte irigylésre méltó.
Te el sem tudod képzelni, akinek minden a fordítottja, "hiányérzet" minden pillanatban, méreggel, haraggal dúsítva, mert csak a rossz, az elviselhetetlen jutott a családdal kapcsolatban.
Kívánom, hogy CSAK ennyi hiányérzeted legyen és továbbra is alkoss mindannyiunk megelégedésére.
Szeretettel gondolok Rád sok sikert kívánva: Viola   |
- augusztus 28 2013 08:04:16
Kedves Dávid!
Meg kell, hogy mondjam Neked őszintén, hogy nem a szívem csücske az ölelkező rím, de ez a versed nagyon "megfogott" ölelkező rímestől, mondanivalóddal egyaránt. Igen, maximálisan egyet értek Veled, egy szülőnek a "szíve mindig kiadó" a gyermekei számára és önzetlenül készen állnak a segítségnyújtásra és ez olyan örömteli boldog érzés. Tudom, hogy miről beszélsz és gondolom még nagyon sokan vagyunk ezzel így.
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi |
- augusztus 29 2013 14:12:35
Kedves Viola!
Nagyon örülök, hogy olvastál és tetszett is, amit írtam. A hiányérzet valós, de versemből kiérezhető, hogy azért a találkozások gyakoriságával már nem áll olyan jól a helyzet. A "gyerekek" nagyon elfoglaltak, az unokák nagyok és folyton iskolában, edzésen vannak. Ha meg hétvége, az a szűkkörű családé. és abba már a nagyszülő ritkán fér bele, de akkor is osztoznia kell az övéin az övéivel...
Én is szeretettel gondolok rád, és tudom, hogy milyen szomorú dolog, ha valahol nem működik jól ez a nagy családi mechanizmus. Továbbra is szép alkotói sikereket kívánok neked!
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 29 2013 14:25:45
Kedves Évi!
Köszönöm a gratulációt, és örülök, hogy olvasóim között vagy. Nem tartozom a naponta kötelezően megihletett, termékeny versírók közé, de néha muszáj tollat ragadnom. Én is ritkán "ölelkezem" a rímekkel, de most valahogy véletlenül így sikeredett, miután az első strófa 2. sorára olyan gyorsan reagált a 3. sor egy rímpárral, hogy elvitt az ölelkezés irányába. Szerintem az ABBA kicsit nehezebben összehozható, mint a hagyományosabb AABB, és ezért ritkábban találkozunk vele.
A család - orvosság, ha funkcionál. És ahogy öregszik az ember, úgy egyre inkább rászorul a figyelem-, illetve mosolypirulákra. Most nem a fotókat vettem elő, hanem nosztalgiáztam egy kicsit annak kapcsán, hogy két lányomnak is most, szeptember első felében lesz a születésnapja. Már a "legkisebbnek" is - a 30.! Remélem, továbbra is erősíted gyér olvasótáboromat, és méltatsz is pár szóval-mondattal...
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 30 2013 12:09:04
Kedves és őszinte.
Lehet túl sok az életedben az üresjárat azért érzed ezt, nekik még sok a dolguk.
Szeretettel Joli |
- augusztus 30 2013 13:41:13
Kedves Dávid!
Még visszatértem néhány gondolat erejéig. Igen, a legkönnyebben összehozható a páros rím (AAB , de talán legszebb a keresztrímes verselés. Én emlékszem arra az időre amikor először léptél be a NAPKORONGRA egy nekem tetsző rímes verssel, akkor én nagyon örültem Neked. De utána Te inkább "átlavíroztál" a műfordításokhoz, mert úgy láttam, hogy az a Te világod. Mivel én idegennyelvet nem beszélek, azokat a verseidet nem kommentáltam, melyek műfordítások voltak, mert azt nem tudtam megítélni, hogy a tartalma mennyiben azonos az eredeti művel. Viszont egyéb verseidet mindig olvasom, attól függetlenül, hogy nem véleményeztem.
Visszatérve a versed mondanivalójára: Mi is így vagyunk a gyermekeinkkel, unokáinkkal, a mi két gyermekünk 4o és 37 évesek, az unokák pedig a két legnagyobb 18 és 17 évesek. Mi is ritkábban találkozunk velük, mert mindenki éli a saját életét, de hát ez így van rendjén. de néha jó nosztalgiázni az tény, "a hátamon már nincsen "gyia-ló", de mindezek figyelembevételével minden kornak meg van a maga szépsége. Most én már úgy gondolom, hogy ötvennyolc évesen nem lenne türelmem egy kisbabához - egy unokához -, no persze ha az lenne az első régen várt kis jövevény, aprócska élet, akkor biztos, hogy más lenne a véleményem.
Ui.: Kívánok a lányaidnak sok boldog születésnapot!
Szeretettel: Évi |
- augusztus 30 2013 15:28:27
Kedves Dávid!
Nagyon megható versedhez gratulálok! Én kiéreztem - főleg a vers végén írtakból -, hogy vágyakozol a gyakoribb találkozásra a gyermekeiddel! A legtöbbünk így van ezzel. Ki erre dolgozik, ki arra él, sokan külföldön. Mi is már alig várjuk, hogy több hónap után Niki lányunk hazajöjjön. Reményekkel nézünk a vasárnapi találkozás elé!
Őszintén együtt tudok érezni Veled!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- augusztus 30 2013 22:22:20
Kedves Évi!
Köszönöm, hogy visszatértél hozzám. Az ölelkező rímelést valóban ritkán használom, inkább a keresztrímek, páros rímek... Valóban, a műfordítás felé fordultam, ott is már többszáznál tartok. Ilyenkor más ihletettségére kell ráéreznem, és a forma szigorú követésével azt a lehető leghitelesebben visszaadnom. Inkább fordítok, mintsem minden ihlet nélkül gyártsam naponta a versnek csúfolt irományokat, csak azért, hogy ne kerüljön le nevem a napi költők listájáról. Köszönöm lányaimnak a jókívánságokat, a jövő héten ünnepelünk! Köszönöm, hogy megosztottad velem néhány családi adatodat. Hidd el, hogy fordításaim magyarul is megállják helyüket, úgy is méltathatók, amennyiben értelmük és formájuk, mondanivalójuk van.
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 30 2013 22:27:20
Kedves Joli!
Van üresjárat, hiányérzet az életemben, nagyon jól ráéreztél. Van, amit tudok pótoloni elfoglaltsággal, akár versekkel, fordítással, van, amit nem...
Tudom, az élet rendje ez! Egy pici baba, bármilyen aranyos is, ha bőg, nem lehet tőle aludni. Egy anyának muszáj odafigyelni rá, de egy nagypapának inkább már pihennie kell éjszaka...
Szeretettel: Dávid |
- augusztus 30 2013 22:31:25
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm együttérzésed és gratulációd! Azért jut nekem a gyerekekből. Épp ma vállaltam be 3 nap felügyeletet az egyiknél, ahol a lakás átépítése folyik, és nincs kinek otthon lennie az iparosokkal. Azokra meg jó felügyelni... Jut is - marad is... Boldog találkozást Niki lányoddal!
Szeretettel: Dávid
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
