Évek óta vártalak...
s ahogy mellemben ragyogott a várakozás
szívemben rugkapáltak a harangok...
Úgy vártalak...
s mikor elõször öleltelek magamhoz
helyébõl kimozdult a világ!
Most is benned ég a lelkem
magamra öltöm minden pillanatod
általad létezem
s léteddel mellém szegõdött a komolyság...
puha párnácskádat szorítottam arcomhoz
s életemben elõször éreztem
hogy a boldogság mennyire fáj...
denes - február 01 2008 06:14:59
Ez nagyon szép volt! Megható!
Babian - február 01 2008 15:31:01
Kedves Szoszircsi! Megint nagyon szép verset írtál. De jó Neked!Egy kisfiú és egy kislány! Az biztos csodás érzés Anyának lenni.És ezt Te nagyon szépen kifejezted.Szeretettel Babian
Maryam - február 01 2008 19:23:27
Ez egyszerûen gyönyörû...a szívemig hatolt...
