Maradok magamnak,
kínzó magányomnak.
Nincs barát,
Csak sok ellenség,
Bár az okát
Nem tudom még.
Egy kis hely a nap alatt,
Nekem... ennyi sem maradt.
Kis fiúcska nevetése
Ezentúl szívemnek zenéje,
Többi zenét elfeledem,
Csak bocsáss meg!...
én Istenem...
Mi a bûnöm?
Csak ezt mondd meg,
Fájó lelkem
Nyugodjon meg.
Jó volt veled beszélgetni,
Emlék vagy már - és más semmi.
denes - február 01 2008 06:11:35
Szép volt és szomorú.Az egyedüllét magasztos gondolatai.
Babian - február 01 2008 18:10:46
Kedves Szili! Versed sok mindent elárul.Sok mindenre keresed a választ! Kívánom, hogy találd meg lelked válaszát, s megérted majd, hogy mindennek úgy kellett történnie ahogy volt. Az élet a megtapasztalások útján tanít.Itt mindenkinek tanulni kell.Szeretettel Babian. Minden esemény a lelki fejlõdésed érdekében történik.
Szili - február 03 2008 12:05:47
Köszönöm, hogy... elolvastátok, reagáltatok.
Sok szép verset kívánok Nektek!
Sona - február 10 2008 07:02:21
Szili... Szép ez a vers, átérzem a fájdalmadat.
Sona
Szili - február 11 2008 11:25:25
Kösz Sona... Meg aztán... ki más érezné át, ha nem te?
Sok mindenben hasonlít a sorsunk, hiába, így van ez!
:-)
Szili
