Minket mocskos durván becsapott az id?.
Szemfényveszt? mágus éppen erre járt.
Elhitette vélünk: van múlt, jelen, jöv?,
Így az ember mindíg valamire várt.
Kufárkodva adott percet, napot, évet,
Azt mondta, csak várjunk s boldogok leszünk,
Zászlóinkra írtuk: "Jobb lesz majd az élet!"
Szabadság, és Béke! Addig szenvedünk...
Istenek és bolygók perzsel?dtek múlttá,
Vagy megsemmisültek újabb életté.
Megrendült a hit, mert kígyók váltak bottá,
Törvényét a tudós búsan elveté.
Mi is hát az id?? Miért sürget az óra?
Ez a titok minket ?rületbe hajt.
Mind be vagyunk csapva. Nem tehetünk róla.
Mi is erre jártunk.
Valamire vártunk.
Úgy látszik, mi mindíg keressük a bajt.
