|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ha ereimbe pezsdül véred,
Ha hiányzol, mint só a kenyérnek,
Ha vágylak, mint rét a napot,
Ha nem várom a holnapot.
Ha csókod a hûs vizû patak,
Ha tõle megnyílok, s magamba fogadlak.
Ha testembe süppedsz, mint homokba a talpad,
Ha fontosabb vagy, mint én, önmagamnak.
Ha te vagy az alkony s a hajnal,
Ha egybe olvad éj s a nappal,
Ha vakon is lát a szemem
Ha utoljára is érted dobban szívem.
Ha mindez jó neked, s nekem,
Akkor igazán tied, szerelmem. |
|
|
- február 01 2008 08:16:56
Na, ez szép volt Marica, van még benned szenvedély. |
- február 01 2008 09:17:24
Soraidból nem csak a szenvedély vehetõ ki, hanem egy fantasztikus mély Szeretet a másik iránt. " Ha fontosabb vagy, mint én önmagamnak" A világot is ezzel a Szeretet érzésével kéne befodnunk. Olyan nehéz!!! Szeretettel Babian |
- február 01 2008 19:14:50
Gyönyörû szavakkal fejezted ki érzelmeidet, szépen építkeztél, az ismétlések adják a vers alapját. Tetszett, gratulálok.
Maryam |
- február 01 2008 19:58:00
Szép vallomás a megfoghatatlanról.
Akkor lenne még szebb, ha olvasván érezném, ez maga te vagy. Ehhez kellenek a szavak helyes sorrendjei. Tudod! Mindannyian ezt keressük, meg azt, hogy segítsünk másoknak az írásainkkal. Vagy tévedek?
További szép megfogalmazást; Mihály! |
- február 02 2008 02:48:20
Nem szégyenlem bevallani,hogy könnyes lett soraidtól a szemem.Talán nem is véletlenül.Hihetetlenül érezhetõ a sorokból a tiszta szeretet-szerelem.Köszönöm, még,ha most fáj is...
laci |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. szeptember 02. kedd,
Rebeka napja van.
Holnap Hilda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
