Halvány kis lámpafény,
Világítsd be sötét szobám!
Bár otthonom szerény,
Most mégis gazdagságról,
Pompáról álmodom.
Halvány fényedben
Tisztán látom én
Szerény jövõm.
Látom, álmaim hiábavalók,
Valóra nem válthatók.
És mégis, oly jó
A mohó álmodozás
A szél átsüvölt az ablakon,
Egyedül vagyok, s hallgatom.
Ne még, ne lobbanj el
Halvány kis lámpafény!
Kint sötét van, s itt bent
Egyedül félek én.
Szemem elõtt táncolnak
Furcsa alakok,
Félek nagyon, lesötétítem
Az ablakot.
Csak Te vagy most velem
Lámpafény, Te drága,
Ki minden este újra
Fényt varázsolsz
Kis szobámba!
