Üres minden percem, a magány hatja át,
Úgy kéne egy kismadár, ki lelkemre száll.
Szép szemed tükrében megcsillan a fény,
De oly halovány, ez égi tünemény a remény.
Magad, s hited miattam fel ne add,
Mindig van más, ki szebb verseket szaval.
Ha az érzelmek tengerében az állóvíz felkavar
Szél támad ott, mely elhalad hamar.
Ami erõs, és bizton megmarad, az a víz.
A kéklõ óceán messzesége, és egy part.
Minden ember egy magányos tutaj,
Ki ha parthoz ér boldogságát megleli.
