Napkorong

Holdfény szûrõdik át szobám kis ablakán,
Ezernyi halandó próbál enyhíteni fájdalmán.
Sötétség honol e percben az utcán,
A világ is téged gyászol talán.
Dühös szél süvít a ház falán,
Söpör végig, s viszi a hírt az éjszakán.
Hazugságnak vélt keserû valóság,
Hol van ebben az igazság???
Meghalt egy ember...ki önmaga mert lenni
...ki amit akart, azért képes volt tenni!
Álmatlan éjszakán gyertyát gyújtok érted,
Lángja csak pislákol, de késõbb majd feléled...
...érted, végtelenbe repült tiszta lélek,
ki a nyugalom földjén békében élhet!
Néma, fájdalmas gyász, s megemlékezés pillanatában,
Hamis szónoklatot zengnek lelketlenek a világban!
Tudatlan, embertelen lények,
Mocskolják, tiporják sárba emléked.
Valóságnak vélt bántó hazugság,
Hol rejtõzik hát az igazság???
Emlékképek járják át szüntelen a lelkem,
Érzelmek hada tépi szét a testem.
Ihletet adtál e gyötrõ éjszakán,
Végtelen ûrt hagytál magad után!
Harag s düh, mit érzek.
Kegyetlen a sors, kegyetlen az élet.
Emlékek...érzések...kételyek,
Gondolatok...megválaszolatlan kérdések,
S tengernyi Miért-ek!?
Szememben gyûlnek a könnycseppek.
Jó lenne most nem tudni a világról,
Jobb lenne most elbújni a valóságtól.
Menedéket keresni valahol a reményben,
A reményben, mely segít újra élnem!
Csendben ablakomhoz lépek, kitekintek,
Válaszokat, megnyugvást keresek.
Álruhát öltöttek a csillagképek, a szél már tombol régen,
Megtört lelkem rád gondol ezen az éjjelen.
Arcod a homályban feldereng,
Magával ragadó hangod, a fülemben cseng.
Csillogó, huncut szemed oly megnyugtató,
Páratlan, vidám mosolyod mosolyra méltó.
Tekinteted tükrözi az érzelmeket,
Beszél a kimondott, s kimondatlan szavak helyett.
Hirtelen kitisztul az ég, csillagok ragyogják be szépen,
Te is egy vagy már fent köztük az égen!
Álmatlan éjszakán gyertyát égetek emlékedért,
Fénye már messze ér...egy ismeretlen ismerõsért,
...érted, csillaggá vált halandó lélek,
ki örök álmát alussza végleg.
Aludnék én is, de nem tudok, elkerül az álom,
Legyen a valóság csak egy rossz álom, minden erõmmel ezt kívánom!
Most, hogy már mindezt papírra vetettem,
Elcsitult a vihar bennem...
Nyugodtabban ver a szívem,
Még jobban szeretlek, mint ahogy azt hittem!!!
Kicsi gyertya lassan elég, haldoklik már fénye,
Nem kopik meg a földön emléked képe!
Elmondok még egy imát, s lassan nyugovóra térek,
Szívembe zártalak örökké, amíg csak élek,
Holnap ismét gyújtok érted egy gyertyát,
Szép álmokkal teli jó éjszakát!