|
 Vendég: 28
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ellep a csend,
megfojt a nesztelen idő.
Néha mozdul a függöny,
mintha lopódzna mögötte valaki,
de csak a szél az.
Benéz néha-néha.
Hajamba túr. Kimossa a szobát.
Hanyatt fekszem.
A képzelet szörnyeket vetít a plafonra.
Emlékszem a kiabálásra, a pofonra,
a veszett elválásra,
azután semmi másra.
Semmi másra.
Fülemben zúg,
mint egy távoli vihar,
az ajtó hangja,
ahogy becsukod, de
most, ellep a csend.
Nélküled néma a világ,
függönyre vetített mozgó árnyjáték,
ami mögött szél bujkál,
mintha élet lenne az ablakon túl.
Dobban a szívem, még lélegzem.
Te haltál meg bennem.
A képzelet téged vetít a plafonra. |
|
|
- szeptember 29 2013 18:59:01
Kedves Prot!
Fájó érzések, átjöttek és versedet átérzem mélységesen. A csend fojtogató pillanataiba zárja amit a képzelet vetített eléd.
Remek vers, fájóan szép!
Szeretettel: Vali.  |
- szeptember 30 2013 05:53:39
Nagyon szépen köszönöm Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
