|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Átfoghatatlan terebéllyel álltak,
de szerettem a vadgesztenyefákat,
kis kölökként nem izgatott virága,
de öreg szemem fürtjét visszalátja,
mint gyerekkorom, most is olyan szép még
a zöld közé belógó friss fehérség,
és telt a nyár, semmit se tudtam róla,
nem volt a dűlőutak porfogója,
de őszidőn, mikor már szelek jártak
az egyre pőrébben fázó határnak,
megemberült, és termését potyogva,
a hullongáló levelekre dobta,
s mert csilló fényét Isten is akarta,
zöld, tüskés gömbjén átszakadt a barna,
még nem táplálta tudomány a lelket,
az áldott termés senkinek se kellett,
hát kézbe kapva – történhetett bármi –
jó volt a falut körbehajigálni,
de nagy estéken, sorra-sorba raktuk,
áttűzdelőztük, mesévé faragtuk,
s ha lámpafényben rálobbant az este,
megbillenült a vadgesztenyék teste,
s én most is azt az élő álmot látom,
a gyufaszállal átszúrt figurákon. |
|
|
- október 07 2013 10:52:07
Kedves Mitya...Csodásan megírtad a gesztenyefákat. Mint egy festmény emlékeim egén. Köszönöm,hogy olvashattam. Róza |
- október 07 2013 13:52:08
szép emlékek, szép versben.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
