|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Rabszolgaként várom, mindhiába,
Láthatnám-e a világot, a fényt.
Múlik az idõm, mi oly nagyon drága,
Teszem a dolgom, mi másnak semmiség.
A szívem órája vérzõn sürget,
A vágy már a múlt, a jelen indulat,
Gyalázva, fájón testem lüktet,
Minden megaláz az aszott mozdulat.
Pergõ homok mi szemembe fröcsköl,
Konokul megyek, várom a derût,
Életem rácsa nem lehet börtön,
Kerülöm a köpött, fájó keserût.
Tehet velem bármit a zord élet,
Agyam felejts ! Kerülj el még végzet. |
|
|
- február 02 2008 17:51:21
Azt kívánom találjon rád a derû, törj ki a börtönbõl, és szárnyalj szabadon. Szomorúan írsz, de nagyon jól.
Maryam  |
- február 02 2008 18:27:39
Ismét egy szép szonett!
Hmm..., hogy mit tesz az elgyötört "Én"-ünk...
Megint nagyszerû! -
Bár, a tapasztalatom az, hogy e nyüzsgõ,
fergeteg, "pillanatot" élõ mában, sajnos nincs szükség
az effajta írásainkra,... inkább az ömlengõs, túlfûtött
"rózsaszín" mûveket díjazzák! - De lehet, hogy csak lusták az emberek gondolkodni olvasás közben!
Csak így tovább a "halhatatlanság" felé!
Szeretettel: Lajos
Louis De La Cruise |
- február 02 2008 19:08:37
Köszönöm, remélem sokan rájönnek,hogy ezek a versek pontosan azért születnek/tek, mert az alagútból a fény felé törekszem! |
- február 02 2008 19:54:16
Számomra egyike vagy azoknak, akitõl tanulni lehet ezen az oldalon. Mondanivalód világos. |
- február 04 2008 08:45:39
Szép a versed. Ne hagyd magad sodorni a rosszal. És a derû találjon rád. Gratula. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 01. hétfő,
Egon napja van.
Holnap Rebeka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
