|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Egy pillanatra megállok kapud elõtt.
Egy pillanatra emlékezem, mit,
Mit eltöltöttünk benn idõt,
Most mind elveszett már rég,
Csak egy pillanat.
Kinézel ablakodon, meglátsz,
Remegve lesem arcodat,
Leszaladnál értem, de nem lehet,
Be van zárva ajtód, ablakod.
Csak egy pillanat.
Kérlelve nézlek, adj bizonyítékot,
Hisz itt állok, alant az udvaron,
S a forrongó bús szerelem,
Felemészt, eljön a végem.
Csak egy pillanat.
S te csókot küldesz, ajkaim,
Akár a kirobbanó õs Vezúv,
Felperzseli ajkaim, s szívem,
Ím hát a bizonyítékot megkapom.
Csak egy pillanat.
Alant az udvaron, már nem fáj semmi sem,
Egyszerre van csók, ölelés, élet, halál jelen,
Egy percre még megjegyzem arcodat,
S kimenve a kapun elraklak magamnak.
Csak egy pillanat.
Csak egy pillanat voltál nekem,
Csak egy pillanat mi maradt,
Csak egy pillanat.
Alant az udvaron.
2006. január 25. Szerda. |
|
|
- február 02 2008 17:37:32
Érdekes vívódás, ellentét van a versedben. Kötõdés- elengedés, taszítás- vonzás. Ellentétet érzek...kinn és benn, ami egy falat húz az érzelmek közé. Mégis reménykedsz, pedig az anaforák tudatosítják az olvasóban, hogy ennyi volt, elszállt a pillanat varázsa....úgy érzem, mintha fel lehetne éleszteni a tüzet...csak egy pillanatra. Szép volt, gratulálok.
Maryam  |
- február 02 2008 19:14:35
Tiltott ez a szerelem, mégis a legédesebb!
Tetszett a versed. |
- február 04 2008 08:42:07
Egyetértek gondolával. Ez velem megtörtént sajna régen, de az emlékembe megmarad. Szépen írtad. Gratula. Szeretettel:Kormi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. október 18. vasárnap,
Lukács napja van.
Holnap Nándor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
