Napkorong

H.Gábor Erzsébet

Drága hazám

Nézem a tájat. Dúlja a szívem, s hajtja egy érzés;
úgy dübörög, ver, majd kiesik, már fáj ez a szépség.
Hegy tetején, dús, erdei kert ad hűs menedéket, s
nyúlik az égig. Lombkoronákon rezzen az élet,
hajnali harmat csillog a fákon, s ébred az ég is.
Fényragyogását, Nap sugarában gyűjti a fétis.

Állok a parton, s látva a víznek bősz-heve sodrát,
tudva: a hullám dús erejében hordja a sorsát,
s mint aki mindig tűrte a két part szűk kalodáját,
én is akarnám már mielőbb, hogy szűnjön a fájás.
Szép szava szólít Isteni keggyel fent ma az Úrnak,
oly gyönyörű, hogy manna a szívnek, s lámpa az útnak.

Azt akarom, hogy hadd legyek itt, és éveket adj még,
annyira kell, hogy szép születésem földje maradj még!
Nékem, Anyám, itt hagyta az álmát, nézve a Napra,
s szép hite selymét tiszta szemével rám sugarazta.
Tán belehalnék abba, ha űznél messzire engem,
lenne a lelkem pokla - „hazátlan” földbe’ pihennem.

Drága hazám, hőn, s tiszta szivemből írom e verset,
úgy hiszem azt, hogy lelki fohászom sarjat eredhet.
Ontani vérem hála az égnek tán soha nem kell,
vére „apánknak” hullt bizony értünk százszor, ezerszer.
Nékem, Anyám, itt hagyta az álmát, nézve a Napra,
s szép hite selymét tiszta szemével rám sugarazta.

Hozzászólások

Dellamama - október 23 2013 07:30:07
Csodálatos, magával sodró vers!
Anya-hazánk, álmaink, vágyaink otthona.
Szeretettel olvastam, gratulálok!
Baráti öleléssel: Maria

hzsike - október 23 2013 18:04:21
Nagyon szépen köszönöm drága Maria. Örömmmel láttalak itt ma is.
Zsike

iytop - október 23 2013 20:43:09
Szép.Szeretettel olvastam.

100szorszep - október 24 2013 09:48:55
Ismét csodálatra méltó alkotást hoztál,
elismerésem és hódolatom!
Szeretettel! kata

gufi - október 24 2013 10:17:40
Kedves Zsike!
Mint mindig, most is csodálattal olvastam művedet. Szerencsére már nem oly korban élünk, mikor áldozni kellene vérünk, bár én sokszor szívesen tenném. Sajnos az idő eljárt felettem, s a hazának nincs szüksége "dermedt vérre". Ebből nem tud megújulni.
Üdv:gufi