Nem nézem korom,
El?tted fejem meghajtom.
Nagyváros vásári forgatagában,
Mint szende sz?z, ki áll egymagában,
Szemlesütve, félreállva, z?rzavart magára hagy,
Te, kedvesen épp ilyen vagy.
De lelked gazdag tündérországába,
Elvész a vásár forgataga.
Fényes tehetséged megcsillantod,
S hogy igyuk szavaid édes ned?jét, hagyod.
Nem álomvilág miben jársz,
A földön két lábbal állsz!
Te látod lelkeddel,
S érzed szíveddel,
Mit más nem lát két szemmel.
A jöv?d hajója az életed tengerén simán utazzon,
S az utad csak boldogságot hozzon.
.jpg)
