|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
A nyár íze még itt a nyelvemen,
az ég kék mosolyát keresem.
A tó fölött selyem szél susog,
a csend a parton lehorgonyoz.
Égig érő fák keresik a Holdat,
a csillagok felhőn botladoznak.
A tejút spirálkarja ismerősen int,
Ég és Föld között én vagyok a híd.
Kapaszkodó hittel él a lélek.
Oly törékeny, vézna léted.
Sorsát cipeli hátán az élet,
tudva, hogy kimért útja véges.
Az anyag hajtja a lelket igába,
a halál csak az Én tragédiája.
Ha szakad a test kopott ruhája,
kivillan örök isteni lényed alóla. |
|
|
- november 06 2013 14:20:08
Édes Marikám /Dellamama..nagyon szép versedhez gratulálok szeretettel Róza |
- november 06 2013 18:03:51
Szeretettel gratulálok versedhez. Mindig szép képeket alkalmazol: Mila |
- november 06 2013 20:47:38
Életfilozófia és hiteles.
Törékeny cserépedények vagyunk!
Szeretettel olvastalak!
kata |
- november 06 2013 23:53:05
de szép.. a vége különösen |
- november 08 2013 10:16:10
Kedves!
Róza, Mila, Kata ás Emese!
Köszönöm kedves látogatásotokat, az itt hagyott véleményeteket: Maria  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 20. kedd,
Vendel napja van.
Holnap Orsolya napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
