Fagyos csókot lehelt ajkamra a tél
Lelkembõl halott dallam száll az ég felé
Hollófekete hajam fehér hólepel borítja
Lágyan átölel s magához szorítva tart
Egy különös tekintet s arc, mely eltakar
Bölcsõmet ringatja s egy dalt dúdol halkan
Hatalmas szárnyaival rám hajol szelíden
Egy jégbõl faragott szobor madár képében
Egész lényébõl nyugalom sugárzik
Léptei nyomában a csupasz fa is kivirágzik
Õ az, ki elhozza nekem ismét a tavaszt
S gyengédsége szemeimben könnyeket fakaszt.
