|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Köröttem némán-üres, széthullott világ,
oldhatatlanra fonódott labirintusok,
sejteket megmaró lobbanó lángvirág,
bőrömre égett vérzőn fájó harapások.
Mint sebhelyet visellek, kívül és belül,
lemosnálak magamról, de már összenőttünk,
meztelen díszem vagy vad szemérmetlenül,
emberből-embernek magunkból kivetkőztünk.
Összetört időkben rég-pillanat képek,
rajta suttog a lélek és felüvölt a test,
magamhoz ölellek aztán meg széttéplek,
fröccsenő véred engem is vörösre fest.
Parázslón izzik még az az ágy utánunk,
de üres szobára riad reggel a hajnal,
borítékolt már a pokolra jutásunk,
széthullott világunk, sátáni gúny-kacajjal. |
|
|
- november 17 2013 14:10:17
Kedves Imre..forró vallomás, de fájó élet kép...Gratulálok szeretettel Róza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
